ROMÂNĂ | MAGYAR | ENGLISH

Állandó
Időszakos
Archívum

Információ
Kapcsolat
Oldaltérkép
RSS csatornák
Facebook
Youtube
A csíksomlyói ferences nyomda   
2013. június 22-től újra látogatható két év ideiglenes zárva tartás után!

A kiállítást a Csíki Székely Múzeum és a Csíksomlyói Ferences Kolostor rendezte 2001-ben, a nyomda alapításának 325. évfordulója alkalmával.

A somlyói nyomda alapítása I. Apafi Mihály (1661-1690) korára esik, amikor a fejedelemség területén hosszabb-rövidebb ideig még nyolc helyen folyt könyvnyomtatás: Sárospatakon, Kolozsváron, Szebenben, Brassóban, Gyulafehérváron, Szászsebesen, Keresden, Debrecenben. A többségükben protestáns nyomdák közül fejedelmi nyomdaként működött a Rákócziak által alapított pataki tipográfia, városi nyomdaként bérlők üzemeltették a szebeni és brassói nyomdát, ugyanúgy működött a török hódoltsági területhez legközelebb fekvő debreceni nyomda is. A Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári fejedelmi nyomda az 1658-as török-tatárdúlás következtében megszünt. A század hetvenes éveiben a sárospataki nyomdát Debrecenbe menekítették, a gyulafehérvári megmaradt részét pedig Apafi Mihály fejedelem az addigra gazdátlanná váló váradi tipográfiával egyesítette, a kolozsvári, valamint a nagyenyedi kollégiumoknak adományozta, és Kolozsvárra telepítette. A protestáns nyomdák mellett tevékenykedett egy ortodox román nyomda is (helyét többször változtatta, de mindvégig ugyanazzal a felszereléssel Gyulafehérváron, Szászsebesen és Szebenben). A keleti végen beindult a fejedelemség első katolikus tipográfiája Csíksomlyón, a ferences kolostorban. Ugyanebben az időszakban Magyarországon négy helységben folyt katolikus nyomtatás: a magyar katolicizmus két jelentős központjában, Pozsonyban és Nagyszombatban, a nyugati határszélen, Lorettomban, 1670-1672-ben, Nádasdy Ferenc főúr nyomdájában, és a kassai jezsuitáknál,1673-1674-ben. Országos hatású katolikus nyomda csak a nagyszombati jezsuita egyetemé volt, amely kiadványai nagy számával, példányszámával és terjesztésével kimagaslott a többi hazai nyomda közül. A század utolsó harmadára az addig protestáns főurak többségének katolikus hitre térésével, a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvés megtorlásaként további protestáns nyomdák már nem létesülhettek.

 A 17. század utolsó negyedében és a 18. század elején, 1726-ig, amikor a kolozsvári jezsuita-nyomdát létesítették, Csíksomlyón működött az egyetlen erdélyi katolikus műhely. A jezsuiták nagyszombati egyetemi nyomdája mellett ez az egyetlen, több évszázadon át működő katolikus nyomda. Alapítása és működése szoros kapcsolatban állt az erdélyi katolicizmus és ellenreformáció megerősődésével és terjedésével. A nyomda alapítójának a szorgalmas és nagy tudású Kájoni János ferences atya tekinthető. Az ő kortársa és rendtársa, Modestus a Roma egykori erdélyi őr segítségével szerezte meg Rómából a nyomda működéséhez szükséges engedélyt. A Hitterjesztő Szent Kongregáció 1676. június 22-i római levele szerint a csíksomlyói ferencesek kinyomtathatták Aelius Donatus és Emmanuel Alvarus latin nyelvtanát, Cicero családi leveleit, valamint az abakuszt, a számvetéstáblát. A rendtársakon kívül Kájonit a kézisajtó és felszerelése megszerzésében, majd a könyvek kiadásában olyan erdélyi katolikus nemesek is támogatták, mint például Kornis Gáspár, Haller János és neje Kornis Kata, Bánffy Kristofné Farkas Margit, Torma István, Apor István, stb. Az alapítás éveiben a könyvnyomtatásban segítségére volt Kájoninak a Felvidékről származó Kassai András. Könyvkötőt ugyancsak Róma engedélyével a magyarországi Mariana Tartományból kapott.

A nyomda első ismert és irodalomtörténeti szempontból legjelentősebb kiadványa a Kájoni János által szerkesztett Cantionale Catholicum 1676-ból. Énekeskönyvét 1719-ben, 1805-ben és 1806-ban újra kinyomtatták. A népszerű énekgyűjteményt Székelyföld- és Moldva-szerte használták és használják a katolikusok. A nyomda létesítésétől fogva mélyen hatott a katolikus székelység művelődési-szellemi életére, hiszen kiadványainak atúlnyomó többsége magyar és latin nyelvű kegyességi munka és teológiai mű. Tevékenysége szorosan összefügg az ellenreformáció és a magyar katolicizmus programjaként a vidék katolikus iskolahálózatának a kialakulásával és fejlődésével is. A 18-19. században a barátok kézisajtóján több latin és magyar nyelvű tankönyvet nyomtattak ki: latin nyelvtant, katekizmust, ábécéskönyvet, számvetéstáblát, helyesírási szabályokat és módszertani könyveket.

Az 1848-1849-es forradalom idején a felkelők által lefoglalt műhelyben nyomtattak még számos kiáltványt és a magyar szabadságharc egyik lapját, a Hadi Lapot. Ez egyben az első székelyföldi hírlap. A Biró Sándor százados által szerkesztett forradalmi néplap értékes történeti forrás és a forradalmat, a szabadságharc ügyét szolgálta. Célkitűzései között jelentős helyen szerepel a felvilágosító tevékenység, a lakosság és a katonaság tájékoztatása a harctéri, valamint a külpolitikai eseményekről. A barátok megszenvedtek a lap és a kiáltványok kinyomtatásáért. A szabadságharcot követő üldöztetések idején meghurcolták őket, a nyomdát elkobozták. Az osztrák katonaság 5000 forintnyi hadisarcot rótt ki a kolostorra.

A könyvkötő műhely a 17. század első felében, feltehetően Somlyai Miklós első gvárdiánsága alatt kezdhette meg működését. A legrégebbi ismert kötése 1644-1650 között készült Marcus Bandinus marcianopolisi érsek és moldvai apostoli adminisztrátor számára. A somlyói kötések különböző stílusúak. Díszítésűkhez a vaknyomásos és az aranyozási technikát egyaránt használták. Itt a 17. században főleg német típusú, késő reneszánsz díszítésű bőrkötések készültek. A műhely 1676-tól a 19. század végéig a nyomdával párhuzamosan működött. 1676-ban a könyvkötő műhely történetében újabb korszak kezdődött. Ahogyan a nyomdát jól felfogott érdekből állították fel Kájoni Jánosék, úgy a könyvkötő műhely felújítását is a szükség diktálta. Ezután az erdélyi kötéstörténet különleges példáival, bizonyos értelemben csíksomlyói kiadói kötésekkel állunk szemben. Itt kötötték be a nyomdában kiadott könyveket, a híres könyvtár egyes darabjait, de külső megrendelésre is dolgoztak. Ez a második korszak a század végéig tart. Ebben az időszakban gyarapodott a díszítőelemek száma, és késő reneszánsz, átmeneti stílusú, valamint legyezőmintás kötések készültek. A 18. században részben folytatják az előző periódus stílusát, majd a század közepétől stílusváltás állt be, amikor újabb, rokokó mintás bélyegzőkkel gazdagítják a szerszámkészletet. Virágkorát a műhely a 17-18. században érte el. Ezt követően a nyomda és a könyvkötő műhely életében a hanyatlás korszaka következik, a kolostor kompáktorai főleg egyszerű és olcsóbb, egész- vagy félbőr-, ill. papírkötéseket készítettek.

A ferencesek a műhelyt kiválóan felszerelték, semmivel sem maradt le a kor színvonalán álló, akár külföldi tipográfiák mögött sem. Kisebb kihagyással végig üzemeltették, nemcsak a 17. század folyamán, hanem a továbbiakban is, valószínűleg 1900-ig. A 17. században 15, a 18. századból 80-nál több nyomtatvány megjelenéséről vannak ismereteink. A 18. században a ferencesek kétszer is bővítették a nyomda készletét, amikor Nagyszombatból és Nürnbergből vásároltak különböző típusú betűket. Az első évszázadban a műhelyt a kolostor valamelyik cellájában rendezték be, mígnem a 18. század hetvenes éveiben új helyiségbe költözött. 1778-ban a nyomdának külön épületet emeltek, amelyet a zárda nyugati szárnyához csatoltak. Ezt 1924-ben, a nyomda megszűnése után bontották le. A huszadik század elején a nyomdát a kolozsvári ferences kolostorba vitték, ahol 1906-tól a modern Szent Bonaventura Nyomda már üzemelt. Az egykori híres csíki nyomda felszerelését 1910 júliusában három ökrösszekéren szállították a csíkszeredai vasutállomásra. Teljes készlete látható volt még azon a kiállításon, amelyet az Erdélyi Ferences Rendtartomány a Szent Bonaventura Nyomda fennállásának a 20. évfordulóján, valamint a Kájoni János emlékére 1926-ban rendezett a kolozsvári kolostorban.

Most közel 125 nyomtatványt és könyvkötést mutatunk be a következő csoportosításban: egyrészt az 1676-1700 közötti nyomtatványok, másrészt a 18-19. századi tankönyvek, ferences szerzők munkái, énekes-, imádságos- és liturgikus könyvek, vallásos társulatok kiadványai, vitairatok, jogi művek, búcsús kiadványok, a nyomda számadáskönyvei és a könyvkötészet példányai kerültek kiállításra. Ezen kívül a tárlaton a nyomda fennmaradt felszerelését láthatja még a múzeumi vendég: a 18. században felújított Kájoni-féle kézisajtót, a könyvillusztrációk és szentképek rézmetszet lemezeit, valamint a könyvkötészet szerszámait.

A kiállításhoz készült katalógus megvásárolható a múzeumi boltban vagy digitális változatban lapozható a Kiadványok menüben.



Csíki Székely Múzeum
Csíkszereda, Vár tér 2.
Hargita megye, Románia

Nagy Imre Galéria
Csíkszereda, Zsögödi Nagy Imre utca 175.

Kossuth utcai galéria
Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 12., I. emelet
Postacím:
Muzeul Secuiesc al Ciucului
530132 Miercurea Ciuc, Piaţa Cetăţii nr.2
Judetul Harghita, Romania

Tel: (004) 0266-372024
Tel/Fax: (004) 0266-311727
Mobil: (004) 0753-073531

E-mail: info@csikimuzeum.ro
Web: www.csikimuzeum.ro
EU-s projektünk:
Kiemelt támogatónk:
Kulturális projektünk:
Fenntartónk:
Developed by Designed by